tilosban parkolás

Rengeteg autóvezető úgy tudja, hogy az úgynevezett tilosban parkolásért, azaz a járművel történő megállásra és várakozásra vonatkozó szabályok megsértéséért, a gépjármű üzemben tartójának felelőssége objektív, azaz bírság kiszabása esetén, függetlenül attól, hogy a járművet ki vezette, fizetnie kell.

Ez azonban nincs így. Amennyiben egy gépjármű tulajdonosával szemben tilosban parkolásért bírságot szabnak ki, érdemes annak tudomásul vétele helyett élni a jogorvoslati lehetőségekkel. Hangsúlyozottan nem arról van szó, hogy valaki nem fizet parkolási díjat, és az emiatt kiszabott büntetést elkerülheti.

Jelen eszmefuttatás tárgya kizárólag a klasszikus szabálysértésnek minősülő tilosban parkolás esetköre. Ilyen például, ha egy járművezető a „megállni vagy várakozni tilos” jelzőtáblák hatálya alatt parkolt (lsd: a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet 15.§) és emiatt helyszíni bírságot szabnak ki vele szemben.

A hatóság a gépjármű üzembentartója részére ilyenkor egy levél kíséretében csekket küld. Fontos tudni, hogy ha a gépjármű üzemben tartója a helyszíni bírság kiszabását nem veszi tudomásul, azaz nem fizeti be a csekket, a szabálysértési eljárást az egyébként irányadó rendelkezések szerint kell lefolytatni.

A szabálysértési eljárás lefolytatása során pedig az eljáró hatóság köteles bizonyítani a szabálysértést elkövető személy kilétét. A gépjármű üzemben tartója azonban megtagadhatja a vallomástételt arra hivatkozással, hogy magára vagy hozzátartozójára senki nem köteles terhelő vallomást tenni. A hatóságnak ez esetben más eszközökkel kell bizonyítani a szabálysértést elkövető személyét.

Mielőtt azonban mindenki abba a hiú ábrándba kergetné magát, hogy innentől kezdve bárhol és bármikor megállhat a gépjárművel, ne felejtsük el hogy a 21. században az utcák tele vannak térfigyelő kamerákkal.

Mikor fizet azonban mindenképp a gépjármű üzembentartója? Mi az a közigazgatási bírság?

A választ a 410/2007. (XII. 29.) Korm. rendeletben és a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvényben találjuk.

Amennyiben a szabálysértést elkövető személy kiléte nem válik ismertté, abban az esetben végső soron az üzembentartó felel

a) a megengedett legnagyobb sebességre,
b) a vasúti átjárón való áthaladásra,
c) a járműforgalom irányítására szolgáló fényjelző készülék jelzéseire,
d) a megengedett legnagyobb össztömeget vagy tengelyterhelést meghaladó járművek közúti közlekedésére,
e) a gyorsforgalmi út leálló sávjának, leállóöblének igénybevételére,
f) a behajtási tilalomra, a korlátozott övezetre (zóna), a kötelező haladási irányra,
g) a természet védelmére,
h) a díjköteles útszakaszok használatáért fizetendő, megtett úttal arányos útdíjra,
i) a Nemzeti Tengelysúlymérő Rendszer keretében végzett mérés eredménye befolyásolásának tilalmára

vonatkozó egyes előírások megsértéséért. Ezen előírások megsértése esetén a hatóság közigazgatási bírságot szab ki, amely alól a gépjármű üzembentartója csak igen nehezen mentesülhet. Például ha igazolja, hogy a szabálysértés elkövetést megelőzően ellopták a gépjárművét, amely miatt feljelentést is tett a rendőrségen.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *